Az emlékhelyről:
A Budapesti Fegyház és Börtön több, mint százéves múltra tekint vissza. A „Székesfőváros” által adományozott telken Wágner Gyula építész tervei alapján kezdték meg az építési munkálatokat 1894-ben. A közel héthektárnyi területen fekfő, 800 fő befogadására alkalmas Budapesti Fegyház és Börtön épületegyüttesét 1896. október 27-én adták át rendeltetésének Királyi Országos Gyűjtőfogház néven. A „Gyűjtőfogház” nevével ellentétben már működésének kezdetekor - a korabeli hatályos törvénynek, a „Csemegi-kódexnek” megfelelően – háromfokozatú (fegyház, bötrtön, fogház) bűntetés-végrehajtási intézet volt. A fegyház és börtön részleg 600 magánzárkát, a fogház rész (az ún. Kisfogház) 68 magánzárkát és 156 közös zárkát foglalt magába. Az előzőekben említett Kisfogház - az eredetileg fogházas elítéltek elhelyezésére szánt kétemeletes, különálló épület – az intézet fennállása alatt többnyire politikai foglyok befogadására szolgált. A II. világháború előtt és közvetlenül utána a Gyűjtőfogházba szállították az első fokon elítélteket. A háború alatt, 1944-ben ide szállították a zsidó származású foglyokat is. Általában a Kisfogházban tartottak hosszabb ítélettel rendelkezőket, a Gyűjtőfogházban nem. 1949-től fordulat következett be a büntetőjogban. A szocializmus eszméi bekúsztak a jogi szférába, és a büntetőjog az osztályharc eszköze lett. Meghatározóvá vált a rabok munkaerejének kihasználása és a termelés centrikusság. Az 1950-es évektől ún. nyitott végrehajtási helyeket hoznak létre: gyárak, üzemek, bányák területén, ahol a bebörtönzötteket dolgoztatták. A börtönök személyzeti állományán változtattak, az újonnan jelentkezők politikai megbízhatóságuk alapján töltötték be állásukat. A foglyok kedvezményeit 1949-től elvették, nem írhattak levelet, nem fogadhattak látogatót, nem tarthattak tisztálkodási szereket. Orvosi kezelés 1950 és 1953 között nem létezett. Később minden börtönben volt egy ÁVHs egészségügyi beosztott. A fogvatartók politikai hűségük jeleként egyre többször alkalmaztak erőszakot a foglyokon. A bebörtönzöttek száma 1950 és 1954 között volt a legmagasabb, ekkor a Kisfogház fegyenceinek száma is emelkedik, ezért a magánzárkarendszert sem tudták fenntartani. A Kisfogház befogadóképességét 400 főre tervezték, ennyi embert tudtak elhelyezni a 68 magánzárkában és a 156 közös zárkában. A Kisfogház cellái közül a legnagyobb 6x5 méteres volt, ahova - zsúfoltság esetén - több mint 10 embert is bezártak. A „T” alakú épület hosszanti szárnyában elhelyezett cellák egy része volt a halálosok számára kijelölve, míg a velük szemközti zárkákat alakították át siralomházzá. 1953-ban, Sztálin halálát követően, megkezdődött az ártatlanul elítéltek rehabilitálása és a külső rabmunkahelyek felszámolása. 1955 év végére a bebörtönzöttek többsége zárt intézetbe került. 1956 októberéig a fogva tartottak száma a felére csökkent. Ekkor a Budapesti Országos Börtönben is visszaállították a foglyok kedvezményeit a levélírás, látogatófogadás tekintetében. Az 1956-os forradalom leverését követően a népbíróságok 1956 novemberétől 1963-ig mintegy 26000 embert ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre vagy halálra. A halálos ítéleteket legtöbbször a Kisfogház udvari részében hajtották végre. A Kisfogházban raboskodott és kivégzett forradalmárok emlékét az épület földszinti részén és udvarán kialakított Emlékhely őrzi. A Kisfogház Emlékhely 2001-ben az Igazságügyi Minisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága segítségével, a Politikai Foglyok Szövetségének alapító elnöke Fónay Jenő – egykori halálraítélt – kezdeményezése és munkája nyomán jött létre a Budapesti Fegyház és Börtön területén. A Kisfogház a kommunista diktatúra idején vált hírhedtté. Itt már a Rákosi-rendszerben is végeztek ki politikai foglyokat, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően pedig a Kádári megtorlás központi színhelyévé vált. Ebben az időszakban több mint 200-an töltötték itt utolsó napjaikat. Itt végezték ki Nagy Imrét a forradalom miniszterelnökét, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Szabó Jánost a Széna tér, Angyal Istvánt a Tűzoltó utca és Iván Kovács Lászlót a Corvin köz legendás parancsnokát.
